Nekem tetszik a recepciós és egyéb tevékenység, de nem tudtam elképzelni, milyen az, ha az ember a semmi közepén, egy eldugott nyaralóövezetben dolgozik egy hotel alkalmazottjaként, ahonnan nem tud a nap végén hazamenni, hanem egyes szezonális időszakokat ott kell végig töltenie.
Érdekes kaland lehet persze.
Hogy miről jutott ez eszembe? Egyrészt természetesen a filmek világából érkező példákról, másrészt egy személyes ismerősöm beszámolójáról. Nagyon sok olyan mozit láttunk, ami egy eldugott helyen található szállón játszódik. Ez egy létforma, amikor van egy második otthonod, ha ilyen helyen dolgozol. De, amikor két otthona van az embernek, az mégis érdekesen hangzik, nemde?
És ki a titokzatos, emlegetett ismerősöm és mi az ő sztorija?
Hadd meséljek Evelin barátnőmről!
Nem véletlen, hogy ő is egy kis hegyi hotelbe jelentkezett munkára, miután elvégezte a vendéglátós középiskolát, ahol megismerkedtünk. Az iskola maga sosem volt a kedvence, de a munka világa annál inkább vonzotta egy ilyen helyen. Valami újra, valami másra vágyott, mint ami Magyarországon van!
A hotel, amit egy munkaközvetítő megtalált neki Ausztriában messze volt mindentől, mélyen a fenyvesek közé rejtve, 1500 méter magasságának környékén. Kívülről egy tipikus, alpesi stílusú épületnek tűnt, fagerendákkal és nagy, panorámaablakokkal, amelyek egy völgybe néztek. De belülről nagyon jól felszerelt, és nemrég felújított volt. Evelin izgatottan kezdte el az első napját, bár csak szobatakarítóként vették fel. Ez nem volt éppen álmai munkája, de úgy gondolta, hogy valahol el kell kezdeni. És felkészült rá, hogy itt keményen kell majd küzdeni.
A munkája kezdetben igazán monoton volt. Minden reggel korán kelt, és miután a vendégek reggelizni indultak, már kezdte is a takarítást. Azonban Evelin élvezte, hogy nyugodt környezetben dolgozhatott, és mindig volt ideje egy-egy pillanatra kinézni az ablakokon, hogy elmerüljön a tájban. A napok csendesen teltek, de a hotelben nemcsak a takarításból állt az élet. Lassan megismerkedett a személyzettel, és egyre több vendéggel beszélgetett. Az internetkapcsolat is jó volt, tehát nem érezte, hogy el van vágva a világtól, mégis élvezte, hogy ilyen idilli helyen van, távol az otthoni szürkeségtől.
Az igazi fordulópont akkor következett, amikor a hotel vezetősége észrevette, hogy Eve – ahogy én mindig becéztem – jó nyelvérzékkel rendelkezik. Az egyik vendéggel folytatott beszélgetés során kiderült, hogy Evelin már alapfokon beszél angolul, és az olasz nyelvvel is próbálkozott korábban. Itt pedig a legtöbb turista olasz volt… Ezt a szállodaigazgató nem hagyta figyelmen kívül. Lassan több feladatot kapott: először csak kisegített a recepción, amikor szükség volt rá, később pedig már beosztották, hogy néha ott dolgozzon.
Evelin belevetette magát a tanulásba. Az olasz nyelvtudása egyre jobb, idővel pedig majdnem tökéletes lett, és a franciát is gyakran gyakorolta az idelátogató egyéb vendégekkel. Nem sokkal később már angolul is elkezdett aztán komolyabban tanulni. Élvezte, hogy újabb és újabb kihívások elé állíthatta magát, és a hotel vendégei is szívesen beszélgettek vele. Neki tényleg ez lett az új otthona, én pedig: őszinte leszek, irigykedtem rá.
Ahogy a nyelvek iránti szeretete kibontakozott, úgy vált egyre magabiztosabbá a recepción is. Már nem csak egyszerű feladatokat bíztak rá, hanem valóban részt vett a hotel életének szervezésében. A vendégek köszöntése, a foglalások kezelése és a problémamegoldás a mindennapjai részévé váltak. Evelin úgy érezte, végre megtalálta a helyét!
Gondoltátok volna, hogy annyira globalizálódott a világ, hogy német nyelvtudás nélkül az osztrák Alpokban is már így meg lehet ragadni? Evelin a filmek varázslatos világát élte a mindennapjaiban… Ki ne cserélne vele közülünk? Utazni csodálatos dolog és nem csak akkor nagyon érdekes fejleménye ez a globalizációnak, amikor mi magunk csináljuk! Ha egy hotelben dolgozunk akkor is nagy kalandokban lehet részünk, ha a világ különböző tájairól érkező vendékkel találkozunk és beszélgetünk velük. A magyar emberről pedig mindig azt mondják: jó vendéglátó típus. Evelin bebizonyította, hogy lehet ebben valami! Neki legalábbis volt érzéke mindig is hozzá.